Csendes �jszaka volt,
Nem vil�g�tott m�s,
Csak a gy�ny�r� Hold.
Csend volt, csak a templom
Harangja sz�lt, mely
�jf�li mis�re h�vott.

Az utc�k m�g�l,
Vagy ki tudja hol
Az ember patakopog�st hallott.
A macskak�ves �ton
Egy hint� kereke csattogott.
S bevillant egy �vsz�m, egy kor.

1924-ben Magyarorsz�gon vagyunk.
Minden csendes, s egykor:
Vagy �jjel, vagy napkor,
Gyermeks�r�st hallok.
�r�t nem tudok, csak azt
Hogy febru�r 27-e van most.

Vil�gra j�tt egy gyermek:
Az �n Nagymam�m.
M�g sejteni sem lehetett,
Hogy � milyen csod�s.
Lassan-lassan cseperedett,
S az id� ment tov�bb.

Seg�tet � sok embernek;
Sz�lt egy kisle�nyt,
Neki is lett egy kisl�nya:
Megsz�lettem �n.

De ez nem fontos, csak az
Mi volt el�ttem r�g.

56-ban puskagoly�k sz�lltak mellette,
De � csak ment, ment keny�r�rt,
Mert csal�dj�t szerette.„
Visszamegy�nk ism�t az id�ben
A 20-as, 30-as �vekbe, hogy
M�gink�bb le�rjuk az akkori id�ket:

Vall�sosak az emberek,
Templomba j�rnak.
M�ria Ter�zia, a Nagymam�m
�pen els��ldozgat.
Akkor m�g az utc�k pora
A 800-as �vekb�l hordott eml�keket.

S az emberek sz�v�ben
Szeretet l�tezett.
Hitt�k a j�t, s a fel� mentek.
A rosszr�l m�g csak
Tudom�st sem vettek.
Lovak pat�i vert�k a macskak�vet,
S�v�tett a sz�l Cegl�d felett.

Az akkor �l� emberek
mindig vel�nk lesznek:
Az utc�n sz�ll� por ak�r �
az � c�p�j�kr�l is lej�hetett
A leveg�ben m�r m�s alakban
lehet olyan r�szecske mit �k egykor kil�legeztek.

A ma �l� emberek ugyan�gy tudnak szeretni, s j�k lenni, mint az
akkori lelkek. A vil�g nem rosszabb, hisz ugyanolyan �rt�kesek
a feln�ttek �s a gyermekek. Csak az ar�ny v�ltozott meg, hisz
m�r az �l�k fele sem „tiszta” ember. Viszont �szre kell venn�nk
a l�nyeget: egyetlen „sud�r sz�l” is t�bbet �r minden „fekete
gy�ngyn�l” a vil�gmindens�gben. Az �let pedig sz�p, mert bearanyozza azt
„mindenki” szem�ben a legcsod�latosabb ember. „Mindenkinek”
van egy „kincse”, ki �riz minket �r�kre-�r�kre.