Földreszállt a mennyország

Szivárványt látunk az égen
Színeiben egyesül az élet,
Szívek újra kalandra kelnek,
Szeretett társaikat keresik a végtelenben,
Sóvárognak elment szeretteik iránt
S, a szivárvány színeiben meglelik őket talán.

S, foszlanak a varázsos színek
Egyre-egyre halványabbak lesznek
A szívek ismét búcsút vesznek
Szeretteik már lassan mennek
Hosszú lesz még az az élet,
Míg újra nem egyesülnek.

Halovány már minden égi jel,
Mely jött lassan vissza is megy
A tér, mely tartalmaz(za) sok szívet lelket
Rövidebb, majd halványabb lesz
Végül tűnődözik égi mélyben,
S elékké vésődve tűnnek el,
S maradnak meg belsőn szeretetében.

S eltűnvén a színességek
A tündérek jelennek meg.
Hogy velünk lévő szerető lelkek küldjék el az üzenetet.
S a szív-lélek válaszát már visszakülde
De tündérek nem halványulnak égi réten,

Tűnődik a sok tekintő, sóhajdozó lélek
Ennyi volt e, van e még csöppnyi üzenet
Várva-várják az áhított-ámított csodaüzenetet
Múló a sors, más a jövő, más a szó
S kérdést, vagy választ várni
Nem mindenkinek mindig jó.

Nem jön kérdés, s válasz sem már
A szívek kérdést vetnek fel hát.
Tündéreket mért látni még,
Ha maradni nincs okuk már?
Tán látni sem kell, mintha
Ott sem lenne a sok, apró kis fénysugár?
S nem figyelvén eltűnnek a fényjelek.

Eltűntek a messzeségben,
Helyükre a felhők színei lépnek
S szívünket nem más símogatja,
Mint szemünkkel látott
Fölldreszállt mennyország képe.

Látni már a főkapuját, s aranyszínben
Csillog már Szent Péternek őrhelye,
Mintha nyitott kapu volna áll, csak áll
S, a többi arany, hol már nem kapu áll
Mutatván minden angyal csodálatos mennyországát.

S, lassan süllyedni kezd,
Az angyalok búcsúznak már,
S a szerető szívek hiánnyal töltődnek már,
Az arany ím sötétül, s
Eltűnik a varázsvilág.
Halványulnak vonalai, eltűnnek az angyalok
S, a mennyország felhőkké alakul

A mennyország felhői ím színessé lesznek
Kék, lila, narancssárga színben
Elmúlást jelképeznek,
A hajnalból reggel, dél, majd
Este íly módon hamar lesz,

S gyorsan múlik ám az óra, perc, és másodperc
Még gyorsabban peregnek le életünknek
Napjai, s ugyanúgy a hetei, hónapjai, évei
Elmúlnak az állomások,
S átlépünk az életen, s így mondjuk egyszer-egyszer
Az élet véges, s a vége kopogtat be.

De nem múlik még, a vége még
Nem jön el. A tündérek csak ott vannak,
Azóta sem szálltak el.
Életet, békét, nyugalmat, szépet, csodát,
Gyönyörűt, boldogságot sugároznak a lelkeknek!

S minden varázsban részesült szív, s lélek
Tudja már, a tündérek örökkön-örökké ott lesznek
Hogy életben tartsák varázsaikkal szívünket, belsőnket
S, azt az időt, mely néha rövidnek, néha hosszúnak
Tűnhet, azt minden irányból jobbá tegyék életünkben.
S bár néha nem látjuk őket, el sosem tűnnek
Így vigyáznak ránk egész életünkben.

Nem látszik már más az égen, hisz a szivárvány, s a mennyország eltűnt
Nem tudjuk mennyi időre, de a tündérek ott vannak, s fényesen szállnak a magasba
Örökre!!!