Hát,(hát nélkül )igazából mára eljutottam arra a pontra,hogy elfogadom,hogy bizonyos dolgok nem válhatnak valóra,de mondjak valamit;szerintem azokat nem is akartam soha igazán.

Fizikám

Ma már tudom minek tanulok én tovább: tanárnak-ehhez az egyhez biztos van rátermettségem. Mert az egy dolog, hogy félek a szereplésekkor és izgulok, de imádom csinálni ennek ellére is, mert azt érzem, hogy szereplés közben otthon vagyok. Ez az érzés nem sok helyen tölt el: csak a FIZIKÁM-a szívem csücske Tantárgy,ahol a "fajtársaim"is vannak{a későbbi elsődleges szaktárgyam}, az Informatika, és a szereplés terén. Itt pedig hivatkozom egyik mottómra: "Egy helyen lehetsz igazán boldog, az a hazád, a szíved otthona."
"Az életben mindenkinek van egy kicsi világa, ahol mindent a magáénak érez és szeret."
Ahogy mi, az előbb említett emberek is,úgy mások is valamely világba rendeltettek, olyan helyre, ahol az egyéniségük kibontakozhat, és nem kell félniük semmitől sem.- "Fontos, hogy mindenki megtalálja azt,amit neki rendelt a sors."
Amióta már tart ez a "szerelem", rájöttem két nagyon fontos dologra: "Amit szeretsz, azt nem veheti már el tőled senki sem."Azokat, Amiket a kezdetektől, igazi belülről, a méllyek méllyéről jövő szeretettel szerettünk, szeretünk, és szeretni is fogunk (mert szeretni akarjuk,szeretni szeretnénk,mert szeretni jó, és mert már szeretnünk kell).   A másik gondolat szerint: "Az élet szép, mert  bearanyozza azt mindenki szemében a legcsodálatosabb pár perc."-Ezzel azt akarom mondani, hogy személy szerint én bármilyen rossz helyzetben vagyok is, bármilyen szomorú vagyok is; A FIZIKÁM világa bármikor képes felvidítani, és életerőt adni az akadályokhoz,felrázni és arra bíztatni, hogy ha baj van, tenni kel ellene.Hiszen az az én értékem, és én magam is az vagyok, hogy Őt művelem, hiszen ez az életem. Hiszen minden Fizikus valahol maga a Fizika.

A nagy  különbség a Fizika és az Info közt az életem korábbi szakaszában, hogy a Fizikát első látásra társamnak éreztem. A Fizika különlegessége, hogy annak világában nemcsak életem gondjai oldódnak meg-azok itt nem oldódnak meg, csak annyira belemerülök, hogy addig megfeletkezek róluk-,hanem azt is érzem, hogy én a Fizikára születtem. Hiszen különben hogy volnának ráérzéseim Emelten... A Fizika mindig ment és mindig is szerettem e mellet nagyon; amikor először kaptam belőle dicséretet, csodálatos érzés volt, és ma is kincsim a féléves osztályzataim belőle. A Fizika szerintem azért szép, mert használja a matematika számításait és logikáját is, ám közben az egész nem megfoghatatlan, hanem valós, magától érthetődő, ráadásul a mateknak pont azon elemeit használja fel, amiket én szeretek. És a Fizikámban igenis vannak érzelmek. A Fizika egy tágkörű, résztetes és józan világ, ha valaki belép a kapuján a feladat elkészüléséig nincs kijárat, mert nem látjuk a kaput, de nem is keressük, fel se merül, hogy félbe hagyjuk az ott elkezdett tevékenységet. A Physis egy szívbe markoló, mély meghatározhatatlan világ telis tele apró ezernyi kinccsel. Talán a legvarázsosabb része a Csillagászat, az Elekromosságtan de e mellet a  Mechanika,Optika... is csodás. És nem szabad megfeledkeznünk az Atomfizikáról sem, ami véleményem szerint a 2 legszebb 3. társa.
Ez a világ egy külső szemlélőnek, de még nekem, nekünk belső tagoknak is illúziónak tűnik, mint egy párhuzamos világ, ahova nem kap mindenki kulcsot. Itt találkoztam már olyan ember(ek)rel, akivel azt éreztem, hogy szinte belelátok a gondolataiba, és mintha én is nyitott könyv lettem volna a szamára-és ezt nem hosszú ismeretség okozta. Hihetetlen, amikor olyan érzésünk támad, hogy nem kellenek szavak, és a legfőbb mondandó is elég egy részletes beszélgetéshez, ami valójában csak 1 percig tart, mégis mintha mindent elmondtam volna, és azt érzem, hogy megért-ez az,mikor két azonos logika találkozik(ám ez hamis,mert az ész,sosem az ember),vagy ha két igaz ember, akik néhány dolgoggal úgy érzik mindig tartoznak a másiknak, és ezek a dolgok: az őszinteség, a nyitottság, a szeretet, a megértés, a becsület és a lojalitás.
A Fizika világában, Fizikusok közt hirtelen semminek sincs súlya,mert a súlytalanság állapotában vagyunk, mint a világűrben, csak ez nem a világűr, hanem egy másik dimenzió.

Ez a sok együtt a Fizika világa. 

"Ide, s ezért születtem,ez a hazám,s nem kell meghódítanom már,mert nekem énekel a világ."

Informatika

Ami ma azért nem elhanyagolható,azt sokáig nem szerettem,sőt utáltam-bár ennek külső hatások voltak az okai.
Általános iskolában nem volt megfelelő színvonala tanításának,és a tanár negatív hozzáállása(állandó ordibálása mindenkivel mindig mindenért) sem eredményezte a Tantárgy iránti szeretetemet. Ám gimnáziumra ez teljesen megváltozott,egészen pontosan a 9.évfolyam második félévére.Itt nem kiabál a Tanárnő, jól tanít.A 9.évfolyam hónapjai alatt megtanultam, hogy ez a tantárgy is hozzám tartozik, és közel kell engednem magamhoz(mint ahogy az emberek felé is nyílnom kell).-"Mindig közel kell engednünk magunkhoz azt,ami hozzánk tartozik." Abból, hogy az Infoval meg vagykok,és hogy tanulás nélkül csak 5-ösösket írok; már alapból következik, hogy ilyen irányba szeretnék tovább tanulni.

---------------------------------------------------------------------------------------------

Kiegészítések

Ezt a pontot mindössze némi magyarázat és persze folytatás céljából írtam le.
Néhány dolgot átírtam az eddigi részben, azért, mert változtam, ahogy minden ember változik. Például abban, hogy már kevésbé érdekel az, hogy ki vezet körbe Világainkban, Világaimban, hanem a legfőbb az, hogy megtegye és jól tegye. A Fizikát már bőven mondhatom, hogy jobban szeretem az Informatikánál, de mindkét tárgyamat szeretem és tisztelem. Még 2008. márciusában tartottam egy 40 perces előadást a Csillagképekről; 88 van belőlük és gyönyörűek, ami még közelebb hozta hozzám a Fizikát, és megnyitotta számomra a Csillagászat kapuját is. Tudom azt, hogy Csillagászatból nem lehet megélni, így megmarad a Fizika-Informatika szak, de nagyon komoly gondolatok és elképzelések lehetnek bennem a Csillagokkal, Galaxisokkal... kapcsolatban. És majd mikor meglesz a Tanári diplomám, még mindig lesz esélyem arra, hogy Csillagászatot is tanuljak, vagy nem,de nem baj, mert az érdeklődésem miatt tanítani biztos jól tudom majd legalább. Egyenlőre egyedül tanulom a tavalyi Fizikaanyag elméletét, a gyakorlatot pedig Gabi Tanárnő (a Fizikatanárnőm)tök jól közvetíti nekem korrepetáláson, órák között, a teremben, a tanárinál, a folyosón. :D + Virág tanárúr (a matektanárom) is beleteszi a kezét újabban az előremenetelembe.
[Nem tartok az ELTE TTK-tól, az emelt érettségit egyszerűen meg KELL írnom 5-ösre, én pedig a Fizikáért bármire képes vagyok; magyarul: sikerülni fog.
A felvételi feltételeket már ismerem, és ez megnyugtató. :) ]-Ne ez volt tavaly, most rohadtul rezonálok  az érettségitől, ami amúgy az ELTE-re csak középszinten kell (de így magamtól 100-ast várnék..), az ELTE-re inkább nyitott napra nem is mentem, nem akarok már előtte rosszul csalódni, és marhára féleh, hogy rossz tanár leszek, vagy attól hogy valamit nem tudok, holott Fizikából nekem mindig mindent tudnom kell, amit már halottam, olvastam. A szereplések előtt még félek, de már képes vagyok a stresszmentes előadásra, és arra hogy élvezzem;nemcsak a tapsot, azt is mikor belépek az emberek elé és mondani kezdem mondandómat. :)

Most pedig nem véletlenül hagyom abba a befejezettlenség érzetével ezt a pontot. :) Bár jó lenne már befejezni azzal, hogy vége a tanulássornak és tanítok, bár az sem volna jó, mert Fizikát tanulni meg jó... Jahj, ez a 12. kikészít .